01. Kávé

Sziasztok.

Itt is van az első fejezet ahogy ígértem. Annyit nevettem magamon miközben átolvastam. Sokszor megfogalmazódott bennem a kérdés: hogy tudtam én ezt leírni?! Na, de ez van, remélem, hogy április óra fejlődtem valamennyit. :D Ha valakit nagyon megérint ez a fejezet akkor a továbbiakat az előző részeknél találja meg. Nem beszélek tovább, itt van az én harmatgyenge első fejezetem, ami még 2012. április 9-én látta meg a napvilágot. Brühüü. Oké, nem drámázok tovább, jó olvasást!:)

- Kedves utasaink! Megkezdjük a landolást a londoni repülőtéren, kérem foglalják el helyüket és kapcsolják be a biztonsági öveiket! -mondta a stewardess, a fejem fölött pedig kigyulladt az a kis lámpa, ami egy biztonsági övet ábrázolt.

Remek! Mindjárt leszállunk. Semmi kedvem nem volt London-hoz, semmi kedvem nem volt a költözéshez. De a szüleim "új életet" akartak kezdeni, és úgy gondolták, hogy erre a legjobb hely Nagy-Britannia. Új ház, új iskola, új barátok. Utáltam ezeket a szavakat. Költözés. Na ez a másik. Ha engem kérdeztek ez egy nagyon hülye ötlet. Mi van Londonban? A válasz: Semmi! Folyton esik az eső és hideg van.Nem ismerek senkit és ha már itt tartunk nem is akarok.

Lenéztem a kezemre. Kelletlenül állapítottam meg, hogy kopik a körömlakkom. Elhatároztam, hogy amint "haza" érünk, rögtön átfestem. Ez afféle gyerekes lázadás volt a részemről, így próbáltam kifejezni a nemtetszésem. A szüleim utálták ha pirosra lakkozom a körmöm, a rajtam lévő fekete pulcsit pedig anyám szintén utálta.

A felhők alá értünk és megláttam azt a várost ahol nekem új életet kéne kezdenem. Csak egy gond volt: én nem akartam új életet kezdeni, sem itt, sem máshol. Tökéletes volt nekem a régi is. Máskor ujjongtam volna a város láttán, de most, hogy itt is kell maradnom....    Inkább elfordultam és vártam, hogy a gép földet érjen.

***

 - Kicsim, gyere már! - szólt rám Apa, miközben idegesen dobolt a lábával. 

- Várom a bőröndöm -mutattam a futószalagra.

- Fél órája? - kérdezte anya felháborodva.

- Biztos elkeveredett - mondtam ártatlanul. Az igazság az,hogy már háromszor körbe ment a futószalagon de nincs kedvem levenni.Vagyis nincs kedvem elindulni. Kétségbeesetten kapaszkodtam az összes kis dologba, amivel késleltethetem, hogy be kelljen lépnem abba a házba.

- Az nem az? - kérdezte Anya, és a piros bőröndömre mutatott. 

- Biztos nem! - legyintettem. 

- Indulás! - emelte le Apa a bőröndöm. Sóhajtottam egyet és magam után kezdtem húzni.

- Jaj, a neszesszerem ott maradt! - kaptam az arcomhoz ijedten. Hiába, jó színész vagyok.

- Nálam van! -mondta Anya.Szúrós pillantásokat vetettem a kis táskára mintha csak az lenne a hibás, hogy nem sikerült a tervem. Kint pont olyan időjárás fogadott mint amilyenre számítottam. Esett az eső és még a pulcsim ellenére is fáztam. Fejemre húztam a kapucnimat és ráültem a bőröndömre.

-Nem értem hol az a taxi! -méltatlankodott apa és a telefonját kezdte nyomkodni, anya közben engem méregetett. anya engem kezdett méregetni.

- Nem én voltam -mondtam ki azt ami szerintem teljesen alapvető. Hát igen. A szüleim nem igazán bíznak bennem. Elővettem a napszemüvegem annak ellenére, hogy nem sütött a nap. A fülembe felváltva üvöltött a nyan cat és Bruno Mars. Muszáj volt valahogy kifejeznem a nem tetszésem, nem hagyhattam, hogy minden gond nélkül egy másik kontinensre költöztessenek. Igen is éreztetni akartam velük, hogy ezzel az egész életemnek lőttek, kezdhetek mindent előröl.

- Most már halkítsd le! Mindenki minket néz -szólt rám anya. Mivel nem hallottam semmit úgy néztem rá mint a hülyékre szokás. Ezt ő is észre vette és kivette a kezemből a telefonom, ezáltal a fülemből is kirántotta a fülhallgatót.

- Hé! -nyúltam utána.

- Elég legyen kislányom! Az ég szerelmére! -szólt rám apa is.

- Hideg van!Éhes vagyok, fázom és valamit kihagytam..mit is? Ja igen! Elköltöztünk!-mondtam kicsit hangosabban mint kellett volna.Na most már tényleg mindenki minket bámult.

- Kimberly Jordan Swansow! Fejezd be ezt a gyerekes viselkedést!
- 1.Gyerek vagyok. 2.Ne hívj Jordannek!-védtem meg magam. Ha valamit nagyon utálok akkor az az, mikor így hívnak! A teljes nevemen. 'Jordan'! Valami idióta ott fönt ezt írta be a nagykönyvbe de attól engem még nem kell így szólítani. Dany vagy Kim, nekem tökmindegy, de nem Jordan!

- Itt a taxi - mutatott apa a közeledő fekete autóra. Na tessék! Én a sárga taxihoz vagyok szokva, ez meg itt fekete. Egy újabb dolog amit felírhatok a 'változott' listámra. Bepakoltuk a bőröndöket és elindultunk.

- Visszakaphatom a telefonom? - kérdeztem egy angyali mosoly kíséretében.

- Nem! Egy hétig nálam marad - mondta Anya.

- Tessék? De még mosolyogtam is! -gondoltam magamban. A mosoly nem jött be, akkor jöhet a B terv.

- Apa légyszíves szólj anyának, hogy adja vissza a telefonom - néztem rá szépen.

- Nem. Amíg be nem fejezed ezt a hisztit addig nincs telefon.
- Nem volt még elég? Először kiszakítotok a megszokott környezetemből, felraktok egy repülőre mert éppen az jutott eszetekbe, hogy költözzünk el, és még a telefonomat is elveszitek. Mi kéne még? - háborogtam.

Az út tovább részét néma csendben töltöttük.Nekem sem volt kedvem beszélgetni velük és ők sem nagyon erőlködtek.Reméltem,hogy ez így marad amíg meg nem érkezünk de tévedtem.

- Jaj, nézzétek ott a Big Ben - mondta Anya lelkesedve. Odafordítottam a fejemet de minden megjegyzés és komment ami eszembe jutott az nem csak negatív volt, de sértő is. Inkább meg se szólaltam mert annak úgy is veszekedés lenne a vége. Negyed óra múlva megálltunk egy sorház előtt.

- Ez az? - kérdeztem az egyik ajtóra mutatva.
- Igen - válaszolta Apa.

Az összes ház ajtaja barna és a ház halvány rózsaszín. Találjátok ki, hogy milyen a miénk...na? Fehér, piros ajtóval! Anya elő kereste a kulcsot - amit egyébként én raktam be a táskája belső zsebébe - és már nyílt is az ajtó. Előre mentem és megcéloztam a lépcsőt, hogy a legjobb szobát kapjam. Az emeleten négy ajtó volt. Benyitottam az első szobába.

- Nem ez az enyém - állapítottam meg az óriási komód és francia ágy láttán. Gyorsan becsuktam az ajtót és ahhoz a szobához mentem amelyik a legtávolabb volt a lépcsőtől. Kinyitottam az ajtót és a lila és rózsaszín falak láttán eldöntöttem, hogy ez lesz az én szobám. Nem mintha annyira kedvelném a rózsaszínt, de ez még mindig jobb mint a másik. Minden bútor a sarokba volt tolva, az ajtóval szemben pedig volt egy erkély ahova szintén egy ajtó nyílt. Külön fürdőszobám is van. Remek. Gyorsan leszaladtam a bőröndömért és felcipeltem a lépcsőn. Út közben még bejelentettem, hogy melyik lesz az én szobám. A dobozok amik már egy héttel ezelőtt megérkeztek a gardróbban voltak az összes holmimmal.

Az egész délutánt a szobám rendezgetésével töltöttem aminek nagy része azzal telt,hogy megmozdítsam az ágyat. De a végeredmény nagyon jó lett. Kidekoráltam még az ágyat is, már egész otthonosan festett. Az összes cuccomat és bőröndömet bevittem a gardróbomba, de a kipakolásra nem vitt a lélek. Amikor ezzel végeztem, levágódtam az ágyra. Bekapcsoltam a laptopomat, de

senki nem volt fent msn-en és facebook-on sem.Ez eléggé elvette a kedvem mindentől - nem mintha el lehetett volna venni bármit is. Úgy döntöttem lemegyek és megnézem a lakás többi részét, de mire leértem már nem volt kedvem hozzá. Anyát a konyhában találtam meg.

- Holnap elmegyünk beíratni téged - kezdte Anya mikor meglátott. Na ehhez a témához végképp nem volt kedvem.

- Elmehetek sétálni? - kérdeztem. - Meg szeretném ismerni a környéket - hazudtam könnyedén. Egyáltalán nem akartam sétálni de a sulis témánál bármi jobb.

- Nem, már késő van - válaszolta Anya.

- Hat óra van. Az nem késő - érveltem.

- Azt mondtam nem és kész! - zárta le ezt a témát.

Én viszont figyelmen kívül hagytam utolsó mondatát. Körbenéztem a konyhában. Elmegy. De akkor is utálok itt lenni.

- Felmegyek aludni. Elfáradtam - mondtam és a lépcső felé indultam. Közben átmentem a nappalin.

Végül is egész jó de azok a falak... Majd valamikor meg kell győznöm Anyát, hogy festesse át őket. Ez így nem maradhat. Ha Anya azt mondja nem mehetek sétálni,  akkor én elmegyek sétálni. Elvettem a telefonom a pultról és gyorsan kiosontam a házból. Előkerestem a fülesemet és elindultam....valamerre. Igazából nem is érdekelt hová megyek. Eszembe jutottak a barátaim. Akiket valószínűleg évente egyszer vagy kétszer láthatok. Vagy még akkor se. Negyed óra sétálgatás után egy padon kötöttem ki. Szokás szerint a zene üvöltött a fülemben. Zene be világ ki. Ezt gyakran alkalmazom. Főleg az utóbbi pár hétben. És a szüleim még ezt is el akarják venni tőlem. Teljesen elveszettnek éreztem magam, a helyzetemet pedig reménytelennek. Nem volt választási lehetőségem, kényszerítettek. 

Gondolatmenetemet az szakította meg,hogy leült mellém...valaki. Én a hős látványosan a pad másik végébe húzódtam mire az idegen mosolyogni kezdett. Ez most rajtam nevet? Ki ez? Mivel a fantáziám már szárnyalni kezdett és ez nálam nagyon nem jelent jót,inkább felálltam de az a valaki is felállt így egymásnak ütköztünk. A telefonom kiesett a kezemből a fülhallgatómmal együtt. Én a fenekemre huppantam-fogalmam sincs,hogy hogyan-,és ennek az idiótának a kávéja rám ömlött.Ha eddig nem volt szar a kedvem akkor ez a kretén most igazán elcseszte.Szitkozódva álltam fel és akkor megéreztem,hogy átázott a pulcsim.

-Basszus ez forró!-csúszott ki a számon és amint ez megtörtént nem is fogtam vissza magam.A pulcsiból próbáltam kiszedni a "foltot" és közben azt ecseteltem-hangosan-miért pont velem és,hogy lehet valaki ilyen béna mint ez az idegen.

-Szerinted a kávé,hogy jön ki a pulcsimból?Hát megmondom!Baromi nehezen!Hogy lehetsz ilyen béna?-kérdeztem tőle és nem nagyon zavart amikor letegeztem.Simán elkezdtem üvöltözni vele az utcán.-Nem volt eléggé elcseszve a napom még te is?-néztem fel rá és még a lélegzetem is elakadt amikor belenéztem a szemébe.....

_________________________________________________________________________________